AZ ÜGYNÖK HALÁLA
Mai magyar valóságshow, zanzásítva.
Személyek:
Ügynök
Mentősök
Betegek
Recepciós suhancok
Orvosok, ápolók
továbbá:
Céltalanul lődörgőnek tűnő tömeg.
A cselekmény egy híres hírhedt budapesti kórház sürgősségi osztályán játszódik, valamint különféle helyszíneken, melyekre az Ügynök gyógykezelése során felkeres.
 1. FELVONÁS
Szirénaszó hallatszik, éles, sivító szirénaszó. Szétnyílik a függöny.
Egy kórházi sürgősségi osztály előterét látjuk. Jobbra egy félkör alakú recepció, mögötte kacarászó suhancok krétával írnak a falra. Balra a hatalmas, nyitott ajtókat lezáró vastag műanyag légzáró függöny.  A függöny által megszűrten hidegen dereng a reggeli nap fénye.  Az ég kékje nem látszik. Az előtér tele különféle pózokban lévő emberekkel, mintha egymással versengenének. Ki a hasát fogja görnyedezve, ki percenként a fejéhez kap, s van akinek láthatóan minden mindegy, a kemény műanyag székről lecsúszva a padlón talált biztos támaszt. A szín fölött a reménytelenség levegője leng. Állandó köhögések, krákogások. Céltalanul lődörgő tömeg.
Egy mentő komótosan araszolva nekitolat a műanyag légzáró függönynek, a mentősök halkan fütyörészve kiszállnak az autóból. Hűvös van, az egyik egy kötött fekete sapkát húz, rajta nagy vörös betűkkel: „Walking Dead”.
– Miért fütyörésznek? – kérdi egy alig hallható hang a mentő belsejéből.
– Kínunkban…
A beteg még nem érti, de türelmesen vár. Kezén jelentéktelennek tűnő karcolás, a sebtől halovány csík mutat felfelé. Járni nem tud, ezért is került ide. Tegnap még rohangált házról házra, hatalmas bőröndöket cipelve, tele árumintával. Mindig mosolyogva járt. Álomvilággal ügynökölt.
De ma hirtelen minden megváltozott.
Az álom rémálommá vált.
Reggel nem tudott felülni sem az ágyban, annyira gyenge volt. A kávéscsészét sem tudta felemelni. Pedig kávé nélkül nincs élet. Csak vegetálás.
A mentő gyorsan kiért. 40 perc egy nagyvárosban nem idő. Még akkor sem, ha tíz percre van a kórház. Gyalog.
A betegszállítókra már többet kellett várni. Hiába, sok a beteg… De végül is, négy és fél óra alatt a sürgősségiig jutott.
Végre…, – gondolta, mikor kiemelték a mentőből. Látszik, jó helyen vagyok, már nem lehet semmi baj.
De tévedett.
2. FELVONÁS
Szirénaszó hallatszik, éles, sivító szirénaszó, majd elhalkul, mikor kinyílik a kórterem ajtaja.
Az ügynök egy ágyon fekszik, testéből csövek lógnak ki; kaja, pia, kábítószer. Becsukott szemmel bódultan motyog valamit:  “Zahr, zahr…”
– Zaher nincs, felmondott… – mondja egy ágytálas beteg a kórterem túlsó végéből, – ő is…
Az ügynök nem is hallja, vagy ha hallja is, nem érti. Csak cukrot kért a kávéjába. Álmodott.
– Tegnap még ő volt a sürgősségi vezetője, ma meg már ő sincs. Vagy huszan felmondtak, amióta itt fekszem.
Az ágytálat közben kicserélik, a beteg megkönnyebbülten kacarászik:
– Tudja miért fekszünk itt?… Mert ez az elfekvő… Két hét alatt két beteget vittek ki zsákban…
Majd hangosan felröhög a saját viccén, mint egy sirály.
Az ügynök az ismerős zajra felriadt. A seregben tengerész volt. Egy tenger nélküli országban. Minden nap sirályok hangjára ébresztették. Azóta tudja: a Magyar Honvédség csak egy illúzió…
Lassan magához tért a tegnapi rémálomból. Két óra, míg orvos látta, négy óra tétlen várakozás, majd hirtelen csődület, amikor lehányta a recepcióst. Gyors konzultáció, majd újabb négy óra infúzió a folyosón egy kemény műanyag széken ülve. Aztán találtak egy ágyat. Majd másfél óra várakozás és már a kórteremben is van.
Végre…, – gondolta, mikor körülnézett a félhomályban. Az orvosok értik a dolgukat, az ápolónők kedvesek, itt már nem lehet semmi baj.
De megint tévedett.
REKVIEM
A kórteremben vagyunk. Egy pap fekete palástban feladja az utolsó kenetet:
„Az ügynök élete nem épül szilárd talajra. Nem az ügynök építi a házat, nem ő hozza a törvényt, nem ő írja föl az orvosságot. Elvész az ő útja a nagy ég alatt, pedig mosolyogva jár rajta a cipőpasztájával. S ha csak egyszer is nem mosolyognak rá vissza – megindult alatta a föld. Neki bealkonyult abban a pillanatban, és vége van. Az ügynök álomvilággal ügynököl – ez a mestersége…”
Az elsötétedő színpadon még hallik a búcsúztató, majd az ég felől egy fénycsóva éles fényben felragyog. Fényében megviláglik az ágytálon gubbasztó beteg, aki nagyot sóhajtva egy újabb rovátkát kapar a falba, amikoris lehull a
FÜGGÖNY