A koronavírus miatt bevezetett karantén és az egyéb, társas érintkezéseket érintő korlátozások sok ember napi rutinját megváltoztatták. Az oltáselleneseket és covidtagadókat leszámítva minden normális gondolkodású ember megértette, hogy amit a kormányok az összes lehetséges csatornán kommunikálnak, az bizony megkérdőjelezhetetlen igazság.

Amikor azt szajkózta a szabad és független kormánysajtó, hogy maszkot kell hordani, akkor pillanatok alatt elkapkodták a pár darab készleten lévő, horribilis árú maszkot, amikor hirtelen oltakozni kellett, akkor egyik oltópontról a másikra rohangáltak az emberek, hogy legalább esélyük legyen a túlélésre. A Спутник-V oltóanyagról is elhitték, hogy aki megkapta, szabadon utazhat, az AstraZeneca pedig Pfizerrel kombinálva nagyobb védettséget biztosít. (Az utóbbi talán igaz is…)

Brit tudósok megállapították, hogy elég napi tizenkétszer elmondani ugyanazt különböző módon, és az emberek 98 %-a már készpénznek is veszi, 68%-a pedig megesküszik rá, hogy az információ tőle származik…

Az emberek többségét könnyű manipulálni. Az állatokat már nehezebb.

Hiába mondod egy kutyának, hogy a jobb oldali dobozban van a kaja, ha az ínycsiklandozó illatok a bal oldaliból jönnek, hiába mondod egy vaksi teknősnek, hogy ne harapj, ha egyszer úgy látja hogy az ujjad a fagyasztott hal. Az állatok nem engedik, hogy közülük a leghülyébb vezesse a falkát, és pl. hiába mondod egy lónak, hogy a gazdinak karantén van, ha egyszer sétálni van kedve, akkor semmi nem tarthatja vissza…

Németországban külön nevet is adtak a jelenségnek: „Spazirepferden”.

Frankfurtban például már több mint 10 éve egy arab kanca ijesztgeti a katolikus lakosságot. Napi 20 km-t sétál gazdi nélkül a városban. Ezzel a teljesítményével már kétszer körbekerülhette volna a Földet az Egyenlítő mentén, és lassan eléri néhány budapesti idegenvezető által megtett km-ek számát is.

A hitelesség végett a hatterinfo.hu helyi tudósítója körbejárta a témát, (egyszer bele is lépett), végiggaloppolt a paci útvonalán és fogott néhány nyelvet. Tapasztalatait az alábbiakban foglaljuk össze:

Az arab paripát naponta bejelenti néhány idegengyűlölő a rendőrségen, de a helyi rendőrök, ha meghallják hogy a kanca arab, a delikvenst a protokolnak megfelelően az idegenrendészethez irányítják. Az idegenrendészet meg hívja az állatvédelmet. Az állatvédelemnek sajnos sok a dolga, Németországban sok állat van, és mire kiérnének, a paci már haza is ért. És ez megy nap mint nap. Immár több mint tíz éve. Közben a delikvensünk elpusztít mindent ami az útjába kerül. Megeszi a házak falára felfutó borostyánt, a kerítésen kilógó almát, körtét, szilvát, megdézsmálja a boltok hajnali kenyér és tejszállítmányait. És mivel minden nap jól bezabál, az anyagcseréje is rendesen működik. A városi önkormányzat csak ez az egy fehér arab kanca miatt egy egész takarítóapparátust üzemeltet. Két műszakban. Reggel hattól du. kettőig az első, kettőtől este tízig a második műszak. Hetente váltják a műszakokat, mert azért van különbség a két műszak közt. A délelőtti időszak a csendes zabálásé, sok munka nem akad. A délutánt meg, hát hadd ne részletezzük. Szar egy meló. De legalább van. Védőeszközökkel, munkaruhával, heti két pihenőnappal, évi rendes szabadsággal, beteg- és nyugdíjbiztosítással és a pótlékokkal együtt a minibálbért jelentősen meghaladó fizetéssel, Nem mindenkinek adatik ez meg, még Németországban sem. Mondani sem kell, amikor meghirdették az állásokat, tolongtak a pozíciókért. Ki ne szeretne hosszú távra német állami állást? Egy ló elélhet akár 40 évet is. Egy helyi lakos pedig elárulta, hogy ezt a szép fehér arab kancát nemrég együtt látták egy lipicai csődörrel sétálni. És nem csak sétáltak… Lesz utánpótlás. Hosszútávú, biztos meló.