Mint ahogy a magyar sajtó is közhírré tette, szeretett miniszterelnökünk a saját súlycsoportjában indulva, kemény kűzdelem után 10 pontos győzelmet aratott a kűzdőtéren egy disznó ellen. Erről hivatalos közleményben saját maga számolt be a facebook oldalán.

A hatterinfo.hu szerkesztősége ebben a választások előtti feszült helyzetben a magyar hagyományok tükrében megvizsgálta a hír politikai jelentőségét.

A következőkre jutottunk:

E hatalmas, minden igaz hívő magyar szívét megmelengető tett egy jelzés azoknak, akik még haboznak, így választások előtt.

SOK LÚD DISZNÓT GYŐZ!!

Gyere, és szavazz ránk, mert minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélyünk a nyerésre. Régebben ezt úgy kommunikálták, hogy „Hozz még egy embert”, de hát változnak az idők, most a disznók legyőzése a cél.

Erről eszünkbe jutott egy régi anekdota:

A miniszterelnök választások előtt úgy gondolja, hogy országos körútra megy.

A harmadik napig minden rendben is ment, mindenhol nagy örömmel fogadták a pártrendezvényeken, az utak mentén boldogan mosolygó kirendelt közmunkások integettek, látszott, hogy az ország sorsának irányítása továbbra is jó kezekben lesz.

A negyedik napon  a sofőr már nagyon fáradt volt, így hát szeretett miniszterelnökünk ült a volán mögé. Hogy gyorsabban hazaérjenek, letértek az előre egyeztetett útvonalról, „én is innen származom, ismerem az utat.”.

Így, tél közepén korán sötétedett. A látási viszonyok sem voltak elég jók, úgy esett hát, hogy egy kis faluban egy szabadon kószáló mindennapos koca az autó alá került.

A miniszterelnök, (szokásához híven) vállalva a felelősséget, bement a gyéren kivilágított putriba és elmondta, hogy bizony a disznónak annyi. De minden OK, majd teremtenek itt is közmunka lehetőséget, hogy az abból keresett pénzen megoldják e népes család napi élelmezési gondjait.

És persze, a csirkefarhát is hatósági áras lesz!!!

Hát, alig tudott kimenekülni, ha a kint maradt sofőr nem kapcsolja be a szirénát, biztos nem úszta volna meg egy monoklival és egy hatalmas dudorral a fején…

Szilveszter napjára a sofőr is kipihente magát, a miniszterelnökünknek is elmúlt a dühe, így hát ugyanarra mentek hazafelé mint előző nap, csak a rendes sofőr vezetett.

Sajnos van még egy-két sötétben kóválygó disznó ebben az országban, és egy most is áldozattá vált.

A sofőr bement hát a putriba, a miniszterelnök pedig készen állt a sziréna bekapcsolására.

Alig egy perc múlva hatalmas örömujjongás hallatszott, petárdák durrogtak, felcsendült a cigányzene, a dáridó egész reggelig tartott.

Reggel cigánymeggyborgőzösen a söfőr is kitántorgott.

– Hát hogy lehet ez, engem majdnem agyonvertek, magát meg ünnepelik? – csodálkozott miniszterelnökünk.

– Magam sem tudom, – mondta a sofőr-, amikor bementem csak annyit mondtam hogy én vagyok a miniszterelnök sofőrje, és hogy elütöttem a disznót…