Szeretett miniszterelnökünk remélhetőleg hosszú, becsületes életútját befejezvén ott áll a Mennyország kapuja  előtt. Szent Péter fogadja:

  • Miniszterelnök Úr, mindenkinek, aki ilyen magas pozíziót töltött be, a Mi Urunk felajánlja a választás lehetőségét; egy-egy napot eltölthet a Pokolban és a Mennyben is, hogy nyugodt szívvel tudjon választani. Szeretne élni a lehetőséggel?

Kis gondolkodás után miniszterelnökünk beleegyezett, választás…, hát mégiscsak így a demokratikus…

Elmentek hát egy lifthez, ami egyenesen a Pokolba vitt. Még ki sem lépett a liftből, már a kezébe nyomtak egy kis plusz juttatást. A Pokolban meg hatalmas pompával várták, virágcsokrok, tüzijáték, minden bőségesen rendelkezésére állt mi szem-szájnak ingere, az összes volt munkatársa, minisztere és barátja öltönyben és nyakkendőben várta. Az utcák díszpompában úsztak, körös-körül golfpályák, medencék, a boltok roskadásig voltak olcsó, de minőségi árukkal, egymás hegyén-hátán különféle bárok, minden igényt, ízlést és szexuális orientációt kiszolgálva. Az Ördögnek emberarca volt, és Pradát viselt…

Sajnos nagyon gyorsan letelt ez a nap, és a lift vitte is a Mennyországba a próbanapra.

A Mennyország az előző naphoz képest a nyugalom szigete volt, mindent égi fény ragyogott be, a felhőkön akár ugrálni, akár csak egyszerűen heverészni is lehetett naphosszat, az étel is finom volt, lengeruhás angyalok szolgáltak ki repdesve, mindenfelé egyházi kórusok dalolták a különféle vallások dalait, kifogyhatatlan mennyiségben.

De ez a nap is eltelt, Szent Péter hát fel is tette a kérdést:

  • Miniszterelnök Úr, most hogy látta mindkét opciót, melyiket választja?
  • Hát, tudja, – mondta emberünk egy kis látszólagos hezitálás után, – szép volt a Menny, testet-lelket felüdítő, ettem-ittam, egyházi dalokat is énekeltem egész nap, de a kettőt összehasonlítva, hozzám inkább a pokol illik…

Így hát Szent Péter bezárta a Mennyország kapuját, szomorúan eltette a kulcsokat és elkísérte a miniszterelnököt a lifthez.

A liftből kiszálva mimiszterelnökünket azonban egy egészen más kép fogadta mint előző nap. A Pokolban mindenki szürkéssárga overállban gyűjtötte az irdatlan mennyiségű szemetet, a volt barátok, miniszterek, és ismert politikusok görnyedeztek a zsákok súlya alatt, az aluljárókban, közlekedési lámpáknál és a metróállomásokon hajléktalanok koldultak, szmog és hőség volt, veríték és egyébb szagok terjedtek mindenhonnan.

(Az Ördögnek viszont most is emberarca volt, és most is Pradát viselt…)

  • Hát hogy lehet ez, tegnap minden ragyogó és pompás volt, ma meg hát… – szörnyülködött el miniszterelnökünk.
  • Tegnap? – kérdezett vissza az Ördög – Ja, hát az még a választási kampány volt.

Ma meg már ránk szavaztál!